A növényeket számtalan módon használták és használják a különböző típusú textilek megmintázásában, festésében: a virágok például sok hagyományos hímzésmintát ihlettek, növényi motívumok gyakran megjelennek a kortárs kötésmintákban is, de sokszor előkerülnek nyomott minták formájában is… a szintetikus festékek megjelenése előtt pedig a textilek festéséhez a világ minden táján használtak festőnövényeket. Az ecoprint technika egy viszonylag új divat, ami egyszerű kivitelezhetősége és a viszonylag könnyen produkálható látványos eredmények miatt lett népszerű. Mi is ezzel a technikával kísérleteztünk a Szezon Kertben.
Az ecoprint technika lényege, hogy a növények különböző részeinek – főként leveleknek és virágoknak – a lenyomatát rögzítjük a textilre. Mint minden természetes festőanyag esetében, itt is csak természetes alapanyagú textillel érdemes próbálkozni. Az állati eredetű textilek, például a selyem vagy a gyapjú könnyebben és erősebb színűre festődnek, de azért a növényi alapú textilekkel – általában pamuttal, lennel – is érdemes próbálkozni. Mi ezúttal lenvászonra készítettünk printeket.
Az ecoprint technika lényege, hogy a növények különböző részeinek – főként leveleknek és virágoknak – a lenyomatát rögzítjük a textilre. Mint minden természetes festőanyag esetében, itt is csak természetes alapanyagú textillel érdemes próbálkozni. Az állati eredetű textilek, például a selyem vagy a gyapjú könnyebben és erősebb színűre festődnek, de azért a növényi alapú textilekkel – általában pamuttal, lennel – is érdemes próbálkozni. Mi ezúttal lenvászonra készítettünk printeket.
A vásznakat a megfelelő előkészítés (mosás, majd timsós pácolás) után méretre szabtuk. Aztán kimentünk a kertbe összegyűjteni virágokat és leveleket, amiknek a lenyomatait szerettük volna a vásznakra vinni. Vannak olyan növények, amikről lehet tudni, hogy erősebb lenyomatot hagynak, például azok, amiket festőnövényként is lehet használni (pl. az aranyvessző, a büdöske, a kénsárga pillangóvirág, a diófa levele vagy a díszamaránt) vagy a fák levelei. De bármivel lehet és érdemes kísérletezni: az ecoprintelés többek közt azért is egy izgalmas folyamat, mert nem lehet előre megjósolni a végeredményt (pláne kezdőként). Függ a helyi víz keménységétől, a felhasznált növények környezeti adottságaitól és gyűjtési időpontjától, a pácolás típusától és hosszától… és még egy sor más változótól. Ezúttal a levelek egy részét híg vaspácba merítettük, ami a levelekben található tanninnal reakcióba lépve szürkés-feketés árnyalatú lenyomatokat ad.
Miután összegyűjtöttünk minden nekünk tetsző levelet és virágot (spoiler: az ember mindig kevesebbet tud felhasználni, mint amennyit szeretne), kiterítettük a vásznakat egy nagy asztalra, és mindenki elrendezte a növényi részeket a saját darabján. A vásznakat ezután fóliával lefedtük (így a feltekert rétegek közt nem ütnek át a lenyomatok), majd szorosan feltekertük egy-egy botra, és másfél órán keresztül gőzöltük egy nagy lábasban. Ezután kivettük a tekercseket, és mindenki hazavitte a magáét. Ki lehet azonnal is bontani őket, de a hosszabb várakozás stabilizálja egy kicsit a mintákat és színeket. Mi másnap reggel, nagyjából fél nap után bontottuk ki tekercseket.
